A hónap verse 2014 április - József Attila: Gyöngy

1905. április 11-én született József Attila magyar költő, kora szerteágazó szellemi és tudományos eszméinek, áramlatainak, felfedezéseinek világirodalmi szintű összefoglalója, lírai kifejezője. Költészetének egyik legerősebb hajtóereje a világ racionális megértése, amelyben a  „semmi ágán” létező költő önmagát is meghatározhatja.
A Gyöngy című vers metaforái gyönyörűen összegzik hogyan egyesül test és lélek, tér és idő, anyag és szellem, élő és élettelen, szép és rút, ég és föld a világmindenség önmagába záruló tökéletességében. A világ így érthető, ismerős, lakható és szerethető lehet.
József Attila születésnapján, rá emlékezve, 1964 óta a költészet napját, a magyar lírát ünnepeljük ezen a napon.

Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.

Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.

1928. júl. 6.