2011. 10. 05. Mesékkel Poroszlón

Jó volt Poroszlón mesélni. Otthonos, barátságos kis könyvtárban, családias hangulatban telt el az a közel két óra, amit a mesék társaságában töltöttünk el vendéglátóimmal együtt. Két nagyon szép és kevéssé ismert mesét mondtam: A boszorkány lányai című bihari -, és egy még kevésbé ismert csángó népmesét: Az özvegyasszony fiáról, aki aranyhajú lányt vett feleségül. A mesékről, azoknak erejéről, a bennük megőrzött tudásról is szót váltottunk, s szinte észre sem vettük az idő múlását. Az együtt töltött időre a koronát az egyik résztvevő tette fel, amikor odalépett hozzám és azt mondta: „Margó! A mesék tényleg gyógyítanak. Amikor idejöttem, fájt minden porcikám és nagyon-nagyon fáradt voltam. Most elmúlt minden bajom és legszívesebben reggelig itt maradnék!”